Ismeritek KonMarit?

Ha nem, hát hadd mutassam be ezt a kicsit őrült, kicsit fanatikus, de pont ebből kifolyólag nagyon hatásos rendteremtő japán hölgyet, ő Marie Kondo, a Rend a lelke mindennek című könyv szerzője.

És hogy hogy jön ő most ide? Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem a rend, a rendrakás, a rend fenntartása, a cuccok… örök kihívást jelentenek… és mint nő, úgy érzem, a családban is ez az én asztalom (kéne, hogy legyen…).
 
Pont megfelelő időzítéssel találtam rá a könyvre: Rend a lelke mindennek. Szóval Marie Kondo egy japán rendrakási tanácsadó, vagy mi. Kissé fanatikus, állítása szerint hatéves kora óta foglalkoztatja a rendrakás, tizenöt évesen minden nap sietett haza, hogy pakolhasson a házuk különböző helységeiben… hm. De ennek köszönhetően a téma komoly szakértője lett. Én pedig az utóbbi hónapokban jutottam el oda, hogy nagyon elegem legyen. Káoszos lakásban nőttem fel – bocs, Anyu, de tényleg -, soha nem voltam képes valódi, letisztult, rendes környezetet teremteni magam körül. Emlékszem, amikor úgy döntöttem, a szélmalomharc helyett inkább elfogadom a kupit, és kész. Ha valami nem megy, legalább ne utáljam magam érte. Elkezdtem egyfajta szabadságként kezelni. Így maradt a rendetlenség – de aztán jött egy férj… aki viszont igényli/igényelné a rendet. Ciki. Probléma updatelve. Döbbenetes volt felismernünk, mennyire másként látunk. Én egyszerűen nem látom meg, hogy ez vagy az elöl maradt, nem látok ott még kupit, ahol igazából már van. De valahogy az évek során oda jutottam, hogy zavar, engem, saját magamat – a káosz. Vágyom a RENDre. Vágyom átlátható, letisztult, nyugalmat árasztó lakótérre. És értem, érzem, ez hat ránk, befolyásolja az életünket. De a kiborulásnál – hogy én ezt mégis majd hogy – tovább nem jutottam. Aztán jött a könyv, olvastam róla, gondoltam hátha van benne valami… Pedig nem vagyok az ilyen megmondós könyvek híve, de az elszántsággal keveredő elkeseredettség nagy úr. Megvettem. Szerintem jól tettem.
Nem mond nagyon újat, de aztán mintha mégis.
 
Például, hogyha rendet raksz magad körül, akkor belül is rend lesz. Ha látod világosan, mire van szükséged, és mire nincs, és megszabadulsz, amitől meg kell, ezt a tárgyak után követik az életed dolgai is. Tiszta udvar – rendes házzal tiszta lélek, rendes élet jár. Persze ez azért nem ilyen rózsaszín, de remélem értitek. A rendrakás célja mi is – végső soron az életem élhetőbbé tétele, a saját boldogságom. Hogy úgy élhessek, ahogy az nekem jó. Azt mondja, a selejtezéssel kell kezdeni, de nem úgy. Ne onnan közelítsünk, mit kellene kidobni. A szempont az legyen, hogy olyan dolgokkal vegyem körbe magam, amikre rezonál a lelkem. Amiket szeretek. Akkor lesz nekem otthon lennem. Ahogy körülnéztem itthon, realizáltam, hogy megdöbbentően kevés a tárgyaim közül az, amit én akartam, rólam szól, szeretem. Jó példa erre, hogy egészen tavalyig a nászajándékba kapott étkészletet használtuk – ez tíz év. De – igazából sose tetszett. Aztán egyszerűen csak ráeszméltem, hogy én ezt az étkészletet lecserélhetem. Hihetetlen könnyűséget éreztem, amikor csomagoltam össze őket (egy családsegítőben örültek nekik…). És megvettem, így tíz év után, az egyszínű, matt, barna sajátot. Ami végre igazán az enyém.
Szóval lelkesítőek a japán fanatista gondolatai, egész izgatott lettem. Meglátjuk, mire jutunk egymással. Folytatás következik!
 
rend-a-lelke-mindennek-03
(fotó: Ursus Wehrli)

More about Baráth Timi

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.