Az én hajsztorim-Viki

Hello Kedves, itt Viki!

Had köszöntsük ezt a szép új hónapot egy kis mesével, hogy mit is gondolok a hajamról 😉

A haj számomra egy csoda dolog. Néha elmerengek rajta, hogy mi a funkciója, mert olyan fura, hogy csak a fejünkön nő meg ilyen hosszúra a szőr.
Szeretem, hogy ahány ember, annyi színű lehet.Lehet egyenes, hullámos, göndör és nagyon göndör. És ha levágjuk, visszanő, jó, időbe telik, de kinő.
Örülök, hogy ilyen korban élhetek, ahol nem elvárás, hogy a nő hosszú hajat viseljen. De ugyanígy hozhatnám a férfiak példáját is, hogy nem illetlen dolog manapság hosszú hajat tartani.
Ahogy visszagondolok a hajam történetére, kellemes dolog megállapítani, hogy sosem kötődött bennem a nőiesség a hajhosszhoz. Tudtam szabadon gondolkozni efelől, talán ezért is ugrottam bele olyan rövid frizurába, amit megmarkolni sem lehetett.
Úgy gondolom, az emberben mindig van kíváncsiság, hogy mivé válhat, mivé lehet az élete folyamán. Erre egy tökéletes eszköz a frizura, a hajviselet. Kísérletezés és önkifejezés.
Nem voltam egy nagy hajasbaba születésemkor, de igazán háládatos lehetek a hajam minőségéért, mennyiségéért, amit felmenőimtől örököltem. Mert van bőven és erős is.
Egészen lánykánk születéséig szögegyenes volt.
Az a fajta, amivel bármit csinálhatsz, úgyis úgy fog állni, ahogy ő akar.
Hamar rákaptam a frizuralizálással való önkifejezésre. Volt hosszú, válligérő, rövid és még rövidebb.
Fodrászhoz nem igen jártam, kivétel, mikor fejembe vettem, hogy göndör hajat akarok… hát, a dauer sem fogott rajtam! Jókat mosolygok ezen. Mindig szerettem volna kipróbálni a szőke hajszínt is, de valahogy arra sosem tudtam magam rávenni. (ezt nem bánom annyira)
De most hullámos, ha hagyom loknis, már-már göndörnek mondható. Tiszta őrület.
Hat éve határoztam el, hogy engedem had nőjön. Gondoltam, mielőtt megőszülök (ez amolyan családi örökség nálunk, mármint a korai őszülés) kipróbálom, meddig nő meg.
Hát nagyon hosszúra megnőtt, mikor már gondot okozott, hogy mozgásnál beakad a hónom aljába (:D), akkor levágtam belőle tíz centit.
Ha jobban belegondolok, egy időkapszula a hosszú haj. Azt mondják, hét év alatt a test kicseréli sejtjeit, de a hajamon még tavaly látszott az 5 évvel ezelőtti szubtrópusi kirándulás nyoma. A nap és a sós víz és a levegő igazán mély nyomot hagyott rajta. Szép emlékek.
Tehát azt mondom, hogy nagyon időigényes, munkaigényes és veszélyes dolog hosszúhajúnak lenni!
De szeretem. Még így, őszülő tincsekkel is.

en-2

More about Barbarics Viki

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.